A Fenntarthatóság előörsei

 

A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának projektje

 

1.         A projekt alapjai és iránya

1.1          Jogi és elvi alapok

A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának célját a rá vonatkozó törvény a következőképpen határozza meg: „27/A. § (1) Az Országgyűlés az egészséges környezethez való alapvető jog védelme érdekében külön biztosként megválasztja a jövő nemzedékek országgyűlési biztosát.”

A 27/B. § szerint „(1) A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa  figyelemmel kíséri, értékeli és ellenőrzi azon jogszabályi rendelkezések érvényesülését, amelyek biztosítják a környezet és természet (a továbbiakban együtt: környezet) állapotának fenntarthatóságát és javítását. Feladata a mindezekkel kapcsolatban tudomására jutott visszásságok kivizsgálása vagy kivizsgáltatása, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedések kezdeményezése.” Ugyanezen § (3) bek. szerint „c) feladatkörében általános jelleggel, valamint egyedi ügyben meghatározott szerv, intézmény, hatóság vagy személy részére ajánlást bocsáthat ki”.[1]

A fenti jogszabályi helyek meglehetősen szélesen jelölik ki az ombudsman feladatát. A vonatkozó törvényben foglaltak alapján a létező és készülő jogszabályokat, valamint az érvényesítésük által a környezetre és természetre gyakorolt hatást vizsgálja. A vizsgálható jogszabályok köre nem korlátozódik a kifejezetten „környezetvédelmi” célúakra, hanem mindazokra, amelyek hatást gyakorolnak az egészséges környezethez való jogaink gyakorlására, a környezet állapotának fenntarthatóságára. Ide tartozhatnak tehát a levegőtisztaság védelmi szabályozástól az állami költségvetésen át az állami beruházási programokat szabályozó jogszabályokig a rendelkezések igen széles köre. Szinte az összes jogszabály közvetlen vagy közvetetett módon hatást gyakorol a környezet fenntarthatóságára – a jelen és jövő nemzedékek egészséges környezethez való jogának érvényesítésére.

Akár önálló kutatást is megérő hipotézis lehetne, hogy a jelenlegi hazai jogszabályi rendszer, illetve a végrehajtására létrehozott intézményrendszer nem biztosítják Magyarország fenntartható fejlődését. Erre azonban nincs szükség, mert ezt tanulmányok sora mellett a Magyar Köztársaság Kormánya által elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (NFFS) is kimondja: „A jelenlegi társadalmi-gazdasági folyamatok, illetve hatásaik jelentős részben ellentétesek a fenntartható fejlődés követelményeivel. E trendek ismeretében elkerülhetetlen egy olyan fejlődési pályára való áttérés, amely hosszú távon biztosítja a társadalmak és köztük a magyar társadalom fenntartható fejlődését. Ennek elérése nem lehetséges egy-egy ország, régió határain belül, hiszen egyetlen társadalom sem szigetelheti el magát tágabb természeti, társadalmi, gazdasági környezetétől. Az erősödő kölcsönhatások és kölcsönös függőségek miatt a társadalmak hosszú távú jövője közös.”

Maga az NFFS is bemutatja, hogy a környezet fenntartható használatának megteremtése nem elválasztható az égető gazdasági, társadalmi problémák megoldásától. A problémák rendszerszemléletű megközelítése nélkül, pusztán az egyedi környezeti problémák, ügyek megoldására koncentrálva a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa esetében is fennáll annak a veszélye, hogy „nem látja a fától az erdőt”. Azaz nem a jelenlegi rendszer fenntartható pályára való átállítását fogja tevékenységével elősegíteni, hanem az egyedi ügyek tüneti kezelése révén a fenntarthatatlan rendszer fennmaradását támogatja. A jelenleg futó ügyek esetében is felfedezhetők az egyes panasz-csoportok mögött rejlő közös hajtóerők. Az ombudsmannak arra is fel kell hívnia a döntéshozók és a társadalom figyelmét, hogy e hajtóerők megváltoztatása nélkül a problémák bővítetten újratermelődnek.

A fenntartható fejlődési pályára való átállás nem várható tehát önmagában az egyedi környezeti problémák, visszásságok orvoslásától, de még a jogi és végrehajtási intézményrendszer tökéletesítésétől sem. Mélyreható társadalmi változásokra van szükség. Ennek elősegítésében a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is megtalálhatja szerepét.

A környezet állapota, illetve az azzal kapcsolatos problémák, panaszok (az ombudsman „ügyei”) pusztán a jelenlegi gazdasági-társadalmi rendszer fenntarthatatlanságának tünetei. A problémák rendszerben léteznek és egyedi vizsgálatuk félrevezető lehet. Ahhoz, hogy a környezetterhelés létrejöttét kiváltó hajtóerők bonyolult ok-okozati hálóját megértsük további elemzéseket kell végeznünk. A környezet állapotát a termelés és fogyasztás, szolgáltatások szerkezete és az infrastruktúrák kiépítettsége, a településszerkezet, a térszerkezet szabja meg (strukturális szint). Azt, hogy ezek hogyan alakulnak, az intézményrendszer – jogi és közgazdasági szabályozók, a közigazgatás felépítése, az oktatás, egészségügy, szociális ellátás stb. rendszere – szabja meg (intézményi szint). Az intézményrendszerben a társadalom kultúrája tükröződik vissza, melynek alapja az egyének és a társadalom által vallott értékek. A problémák elemzése mélyén tehát az értékeket kell keresnünk. Ha valódi változást akarunk elérni, akkor a változtatást az értékek szintjén kell megkezdeni. Nem elég az okozatokat kezelni, az okokkal kell foglalkoznunk. A végső oknak a mai társadalom által az anyagi gyarapodást, mint értéket minden más érték elé helyező kultúrája áll.[2] A kedvező irányú változásnak ezért a lelkekben – mentálisan, szellemi szinten – kell megkezdődnie. Az emberi társadalomnak a természetbe való fenntartható beilleszkedéséhez nem elegendő önmagában a törvények, intézkedések, jogi ösztönzők megváltoztatása; kisközösségek önkéntesen vállalt környezetkímélő életmód-változtatása; az ismeretterjesztés, cselekvési lehetőségek kidolgozása, bemutatása, egyéni attitűdváltás; vagy az értékrend és világnézet megváltoztatására irányuló törekvések. E tevékenységekkel egyszerre kell foglalkozni.[3]

E mélyreható változások valódi paradigmaváltást igényelnek, és eredményeznek a társadalomban. Minden jel arra utal, hogy mivel a problémák összefonódottsága és a jelenlegi rendszer fenntarthatatlansága többnyire rejtve marad a társadalom és a döntéshozók többsége előtt is, ezért a változtatás igénye nem jelenik meg. Nagy a valószínűsége annak, hogy a fenntartható fejlődési pályára való átállás a társadalom „önszántából” nem tud megvalósulni. Ugyanakkor nincs arra sem biztosíték, hogy a fenntarthatatlan gazdasági és társadalmi rendszer összeroskadása saját súlya alatt (pénzügyi, gazdasági, ökológiai válság) megteremti az „igényt” a komplexen értelmezett fenntartható társadalmi mintázatra, vagy éppen a lehetőséget e fenntartható mintázatok kialakulására, a már meglévők továbbfejlesztésére, elterjedésére. Megfelelő felkészülés – a társadalom szemléletbeli változása és a fenntartható létezéshez szükséges tudások, képességek megszerzése – nélkül azonban elvi esélyünk sincs a fenntarthatóság irányába történő elmozdulásra.

Nyilvánvaló tehát, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának, ha törvényben foglalt feladatának valóban meg kíván felelni, azaz a jelen és jövő nemzedékek egészséges környezethez való joga felett kíván őrködni, nem elégséges csupán egyedi környezetvédelmi ügyekben eljárni vagy a jogi intézményrendszer tökéletesítésén fáradozni. Részt kell vállalnia a fenntarthatóság-központú értékek, a szemlélet és a viselkedés/cselekvés terjesztésében a változások előkészítésében és ösztönzésében. E mélyreható változtatási folyamatban nyilván nincs egyedül. Partnerként számíthat a közös célért munkálkodó szervezetekre, intézményekre. Ide értendő pl. a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa, a Magyar Tudományos Akadémia, egyetemi tanszékek, kutatóintézetek, civil szervezetek.

A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának a mindennapi feladatain, az egyes ügyekben folytatott eljárásokon túlmenően vállalható feladatait a következőképpen körvonalazhatjuk a fentiek tükrében:

•        megkeresi és felhívja a figyelmet az egyes ügy-típusokban (panaszokban) észlelt hasonlóságokra és

•        az ügyek mögött munkáló közös mintázatokra, a hajtóerők ok-okozati rendszerére (ide értve a strukturális, intézményi és kulturális szinteket is),

•        javaslatokat tesz jogszabályi módosításokra, mellyel a problémák intézményi szintű kezelését célozhatja meg, és

•        felmutat olyan közösségi kezdeményezéseket, melyek saját fejlődésükben törekszenek fenntartható pályára átállni, azaz gazdasági, társadalmi és környezeti problémákra rendszerszemléletű válaszokat kívánnak adni saját hatókörükben.

Az ügyekhez kapcsolódó, hatáskörében tett intézkedések mellett tehát

•        jogszabálymódosítási javaslatokat készít;

•        az Országgyűlésnek tett éves jelentéseiben beszámol a fenti összefüggésekről és az ezekkel kapcsolatban támogatott vagy kezdeményezett folyamatokról;

•        elősegíti és közreműködik a fenntartható fejlődési pályára átállni kívánó kisközösségek hálózatának létrejöttében;

•        önálló kiadványokban és honlapján számol be fenti tevékenységeiről, illetve az ezekkel kapcsolatos ajánlásairól.

1.2          A projekt általános célja

A „Fenntarthatóság előörsei” projekt általános célja, hogy olyan közösségi kezdeményezéseket mutasson be a társadalom számára, melyek elkötelezettek a komplex – környezeti, gazdasági, társadalmi – értelemben vett fenntartható fejlődés mellett, azt a maguk lakóhelyén megvalósítani igyekeznek, jó példaként szolgálhatnak más hasonló kezdeményezések és a társadalom egésze számára, valamint segítse e kezdeményezések hálózatának kialakulását.

1.3          A hálózatba bevonható közösségek

A bemutatni kívánt közösségek jelenleg nem fenntarthatóak, sőt, a fenntarthatóság rendszerszemléletű megközelítése értelmében nem is lehetnek azzá, ameddig az egész világ nem válik fenntarthatóvá. Ugyanakkor e közösségek tagjai

a)      elkötelezettek azért, hogy lakóhelyükön hosszú távon éljenek,

b)      a következő generációk számára is emberhez méltó életfeltételeket hagyjanak maguk után és

c)      ennek érdekében hajlandóak gazdasági és társadalomszervezési, életmódbeli változtatásokra,

d)      melyek hosszabb távon a komplex értelemben vett fenntarthatósághoz viszik közelebb az adott közösséget.

A fentiek azt is jelentik, hogy a közösség tagjai ne csupán ad-hoc alapon változtassanak életmódjukon, hanem legyenek tisztában jelenlegi és tervezett tevékenységük rendszerszintű következményeivel, törekedjenek a fenntarthatóság komplex feltételrendszerét megérteni, a fenntarthatóság megvalósításához szükséges fejlesztési alternatívát saját lakóhelyükre vonatkoztatva közösen kidolgozni és annak bevezetésén munkálkodni. Nem pusztán néhány környezetvédelmi intézkedésről van szó tehát (pl. környezetkímélő mosószerek használata vagy az ablakok szigetelése), hanem egy közösségi tervezési, együttgondolkodási, életmód-változtatási programról.

Az a)-d) pontok egyben szükséges és elégséges feltételei is annak, hogy egy-egy kezdeményezés bekerülhessen (önkéntesen) a kialakítandó hálózatba. Közösség alatt itt emberek olyan csoportját értjük, amelyek a fenti a)-d) elvek érdekében együttműködni kívánnak egymással és adott településen vagy egymáshoz közel laknak, rendszeres, napi szintű, személyes kapcsolattartásuk biztosított vagy biztosítható. Nem csak már létező, de most formálódó közösségeket is be kívánunk vonni a munkába.

Projektünk azért helyezi a hangsúlyt a közösségek fejlesztésére, mert az egyre kiszámíthatatlanabbá váló világban nem elsősorban a technikai megoldások vagy tőkejavak birtoklása jelenthet egy közösség tagjai számára biztonságot, hanem a kölcsönös egymásrautaltság okán létrejövő kölcsönös nagylelkűség és szolidaritás. Emellett természetesen rendelkezni kell a közösség fenntartásához szükséges tőkejavakkal, egyéni és társadalmi tudásbázissal, mégis a legfontosabb erőforrás a közösség tagjainak együttműködése.

1.4          A projekt filozófiája

Az emberi társadalom evolúciós ugrás előtt áll. Beavatkozása a Föld élő rendszereibe olyan mértéket öltött, hogy az saját fennmaradását is veszélyezteti. A földtörténet hatodik, minden korábbinál intenzívebb fajkihalási hullámát idézte elő az ember. Az ökológiai katasztrófa egyúttal fajunk pusztulásával is járhat. Nem feltétlenül jelenti mindez a földi élet megszűnését persze. A korábbi öt kihalási hullám után új, a megváltozott körülményekhez jobban alkalmazkodott élőlények népesítették be (évmilliók alatt) a szárazföldeket és vizeket.

Az evolúció nem folyamatosan, hanem ugrásokkal halad előre. Miközben az adott körülményekhez legjobban alkalmazkodott fajok uralják az élőhelyeket, a mutáció létrehoz olyan fajokat is, melyek a fennálló viszonyokhoz kevésbé alkalmazkodottak, nem tudnak nagy teret hódítani, de találnak olyan niche-t, ahol fennmaradhatnak. A környezeti feltételek (jelentős) változása esetén az így létrejött fajok is robbanásszerűen elterjedhetnek, amennyiben olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek révén jobban alkalmazkodnak az új feltételekhez, mint a korábban domináns fajok. (Hasonlóan működik az erdő megújulása: a zárt lombkorona alatt, a nagy fák árnyékában százával növekednek a magoncok. Amikor az árnyékoló fa kidől, a helyén támadt léken keresztül a magoncok fényhez jutnak és gyors növekedésnek indulnak.)

A jelenlegi, egyre inkább globalizálódó gazdasági-társadalmi rendszer törekvései, fenntarthatatlanok, az emberiség saját fennmaradását lehetetlenítik el. A nem rendszerkonform társadalmi mintázatok (mutációk) kiiktatását, elnyomását eredményezi. Köztük az olyan kezdeményezésekét is, melyek a fenntarthatóság csírái lehetnek. Talán nem túlzás azt mondani, hogy az emberi evolúció nagy kérdése most az, hogy végbemegy-e egy tudatosságot eredményező társadalmi evolúció, mely által kialakulnak, megmaradnak olyan társadalmi mintázatok (mutációk) a földi ökoszisztéma és társadalmi rendszer drasztikus változása utánra, melyek a későbbi, hosszú távon a várható körülmények között is életképesek lehetnek? Olyanok, melyek alkalmasak lehetnek a természetbe harmonikusan beilleszkedni és hosszú távon fenntarthatóan működni. Ezen múlhat az emberi faj fennmaradása. Projektünk célja, hogy keresse a „fenntarthatóságra törekvő mutációkat”, segítsen ezek megmaradásában és fejlődésében. Amíg egy fenntarthatatlan globális rendszer keretei között működnek, természetesen nem tudnak teljes mértékben fenntarthatóak lenni. Azonban megvan az elkötelezettségük és az esélyük, hogy fenntarthatóvá váljanak. A célunk, hogy e mintaközösségek megmaradjanak, megerősödjenek és például szolgáljanak.

Nem tudjuk – bár nagyjából prognosztizálni vagyunk képesek –, hogy a földi ökoszisztéma változ(tat)ása miatt milyen körülményekre kell felkészülnünk. Ennek ellenére azonban a fenntartható társadalmi mintázatok főbb jellemzőit meg kell határozni. A konkrét megoldások azonban esetről-esetre nagyon különbözhetnek – ahogyan a helyi adottságok indokolják. Célunk az is, hogy a változatos megoldások felmutatásával inspiráljuk a hasonlóan gondolkodó közösségeket. A „Fenntarthatóság előörsei” cím arra utal, hogy ezek a kezdeményezések előfutárai lehetnek egy társadalmi szintű paradigmaváltásnak a fenti filozófia alapján.

1.5          A fenntartható fejlődés mibenléte

A fejlődés jobbá válni az alkalmazkodásban a folyton változó környezethez. Az élőlények közösségei természetesen az alkalmazkodás mellett maguk is változtatják környezetüket.

A fenntartható közösségek célja, hogy olyan kultúrát (ember és környezete közötti viszonyt) alakítsanak ki, mely biztosítja hosszú távú létezésüket – ennek feltétele pedig a helyi viszonyokhoz való minél tökéletesebb alkalmazkodás és, hogy csak olyan változásokat idézzenek elő környezetükben, melyek hosszú távon nem lehetetlenítik el alkalmazkodásukat.

A projekt feladata lesz, hogy a fenntartható közösség jellemzőit pontosabban meghatározza, a témában elérhető korábbi kutatások, tapasztalatok és nem utolsósorban a munkába bevont közösségek tagjainak részvételével tisztázza azt, hogy

•        mik a fenntarthatóság elvi követelményei

•        mit kell tenni a gyakorlatban ennek eléréséhez

•      globális és

•      helyi viszonylatban, valamint

•        a részt vevő közösségek elkészítsék saját fenntarthatósági programjukat.

Kiindulópontul néhány alapvetés:  

Gyulai (2008) szerint a fenntartható társadalom alapértékeinek a rendszerszemléletet, a szociális igazságot és a jó környezeti minőséget tekintjük. A gazdaságnak a természeti értékek fenntartó használatának érdekében a következő elvárásoknak kell eleget tenni.

a.) Az alkalmazkodott kultúrák megőrzése

b.) A helyi erőforrások hasznosításának elsőbbsége

c.) A környezeti rendszerek adottságainak megfelelő hasznosítás

d.) A stabilitás és sokféleség megőrzésének biztosítása

e.) A körfolyamatokban történő rendezettség

Takács-Sánta András (2008) a kisközösségek szintjén a fenntarthatóság követelményeit a következőképpen vázolja:

1.       A kisközösségek tagjai törekednek a mértékletességre, fölösleges fogyasztásuk lefaragására.

2.       A kisközösségek tagjai törekednek a minél inkább környezetkímélő technológiák használatára, és a közösség erre igyekszik rávenni a települése területén működő gazdasági szereplőket, intézményeket is.

3.       A kisközösségek tagjai fogyasztásukat minél környezetkímélőbb irányba igyekeznek elmozdítani (helyi kulturális programokon való részvétel, oktatásban való részvétel, ökoturizmus stb.). Emellett a közösség csak olyan gazdasági szereplők működését nézi jó szemmel a településen, amelyek relatíve környezetkímélő módon működnek; fellép azok ellen, amelyek nem ilyenek.

4.       A kisközösségek tagjai igyekeznek minél inkább helyben előállított termékeket fogyasztani. Továbbá igyekeznek előmozdítani azt, hogy településük/kistérségük minél inkább autonómmá váljon gazdasági értelemben (ez különösen a mezőgazdaság és az energiaellátás terén volna viszonylag könnyen megvalósítható).

Nagyon fontos, hogy a gyakorlati munka, a helyi fenntarthatósági programok kidolgozása során a hosszú távú környezeti, gazdasági és környezeti előnyök mellett a kezdeményezett változtatások rövid távú járulékos hasznait is megtalálja, felismerje a közösség. Ezek mentén ugyanis jelentősen nagyobb hatást gyakorolhatunk mint egyszerűen a helyi közösség jövő nemzedékek iránti elkötelezettségére alapozva. Az energiatakarékosság pl. jelentős környezetterhelés csökkenést hozhat, és ugyanakkor kíméli a családi és önkormányzati büdzsét. A helyi élelmiszerek fogyasztása csökkenti a szállításból adódó környezetszennyezést, és egy közösség autonómiáját növelheti és erősíti a helyi gazdaságot is.

 

2.         Projektleírás

2.1          Tervezett tevékenységek

1.      A fenntarthatóság mibenlétének és a vizsgált problématerületek azonosítása

•      A fenntarthatóság alapelveinek tisztázása, az „ideális” fenntartható közösség jellemzőinek meghatározása.

•      A fenntarthatóságot veszélyeztető globális, hazai tendenciák és ennek vetületei a munkában résztvevő közösségekben.

Problématerületek felsorolása, egyelőre nem strukturáltan: éghajlatváltozás – időjárási szélsőségek, édesvíz-szűkösség (mennyiségi és minőségi védelem), tájátalakítás, biológiai sokféleség csökkenése, szintetikus vegyületek egészségkárosító hatása, egészségkárosító települési légszennyezés, élelmiszerbiztonság – minőségi és mennyiségi[4] oldalról, biztonságos energiaellátás, nyugdíjfinanszírozás – demográfiai folyamatok, a fenntarthatóság oktatása, az állam és a közélet intézményes kereteinek stabilitása és életképessége (pl. nemzeti vagyon), társadalmi közérzet (anómia, korrupció, közösségek felbomlása), talajerózió, kulturális örökség védelme, egészségmegőrzés, társadalmi kohézió és foglalkoztatás (különös tekintettel az etnikai feszültségekre).

•      A közösség fenntarthatósága szempontjából kulcsfontosságú beavatkozási területek azonosítása, amelyeken javaslatokat dolgozunk ki

Előzetesen javasolt területek: a) helyi élelmiszerellátás; b) helyi vízellátás; c) háztartások fűtési energiahasználata (régi és új építésű házak); d) közlekedés; e) területhasználat, terjeszkedés; f) egyéb termékek helyi termelés – helyi feldolgozás – helyi fogyasztás rendszereinek megerősítése.

•      A projekt során a közösségek elemzése során használható

•      fenntarthatósági elemzési sorvezető és

•      fenntarthatósági programterv-vázlat

elkészítése.

Fentiek célja, hogy a munkában részt vevő közösségek egységes módszertan szerint vizsgálhatók legyenek a tekintetben, hogy mely területeken és milyen „távol” vannak a fenntarthatósági pályától. A fenntarthatósági programterv-vázlat ahhoz segédlet, hogy a közösségek mely szempontokra tekintettel készítsék el saját fenntarthatósági tervüket. Természetesen a sablonok csak a „kályhát” jelentik: segítséget a helyzetértékeléshez, a tervezéshez és a konkrét javaslatok kidolgozásához. A fenntartható fejlődés lényege a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás, így a konkrét elemzések, javaslatok nagy mértékben különbözni fognak egymástól.

2.      A kiválasztott minta-kisközösségekben a helyi fenntarthatósági program kidolgozása és megvalósítása

•      A közösség megismerése

A vizsgálatba bevont közösség személyeinek, motivációinak, belső viszonyainak megismerése. Kik ők? Alapvetően két fő típusra számítunk:

•      „kivonulók” – a korábbi közösségeikből kilépő, új elvekre és az ezekben az elvekben hívő emberek közösségére építő fenntarthatósági kezdeményezések (ökofalvak, élőfalvak stb.)

•      „változtatók” – korábbi lakhelyükön maradó, de új elvek alapján a hasonlók társaságát kereső és életmódjukon változtató emberek közösségei (ide soroljuk az új helyre költöző, de az uralkodó életformával nem radikálisan szakítani kívánó változtatókat is, pl. agglomerációba költöző értelmiségiek).

•      Belső erőforrások feltárása

Miről nevezetes a közösség? A munka során számos különböző irányultságú kezdeményezéssel fogunk együtt dolgozni, melyek különböző dolgokról nevezetesek vagy éppen most indulnak.

•      A már valamilyen úton elindult közösségeknél azt vizsgáljuk, hogy mik fő irányaik? Mi az oka, hogy ebbe az irányba indultak? Lehetséges-e egy egyetlen ügyre koncentráló összefogásból (single-issue movement – pl. kisiskola megmentése – mely a helyben lakás iránti elkötelezettséget mutatja) komplex értelemben vett fenntarthatóságra törekvő közösséggé válni?

•      A most induló kezdeményezéseknél a közösség és a hely belső erőforrásait, hagyományait tárjuk fel. Hogyan lehet ezekre építve (a fent meghatározott kulcsterületekre különös tekintettel) a fenntarthatóság irányába elindulni?

•      Sikertelen példákat is bevonunk az elemzésbe. A fenntarthatóság irányába elindult, de megfeneklett kísérleteknél a kudarc okait keressük és azt, hogy ezek az okok mennyiben fenyegetnek más, hasonló kezdeményezéseket? Hogyan kerülhetők el a végzetes akadályok?

•      Akciókutatás

A már futó vagy most induló közösségi kezdeményezések (pl. helyi piacok fejlesztése, kisiskolamentés, kulturális örökség védelme stb.) aktív elősegítésével tanulmányozzuk és segítjük a közösség elmozdulását a fenntarthatóság irányába. Itt látjuk meg, hogy az elvi fenntarthatósági követelmények hogyan érvényesíthetők a gyakorlatban, mik az akadályok, mik a lehetetlen feladatok? Várhatóan a helyi kezdeményezések kapacitáshiány miatt nem lesznek képesek minden kulcsterülettel foglalkozni.

Olyan kulcsterületek fejlesztésére kell majd a hangsúlyt fektetni, melyek a közösség szempontjából bizonyos okok miatt a legfontosabbak (pl. a helyi piac megnyitása, vagy a romák integrálása a helyi gazdaságba), ugyanakkor a fejlesztéseknek nem szabad más kulcsterületeken a fenntarthatóságot negatívan befolyásolni. (Pl. a helyi gazdaság erősítése ne járjon túlzott energiahasználattal vagy terjeszkedéssel.)

•      Helyi fenntarthatósági programok kidolgozása

A megelőző lépések alapján a helyi adottságokhoz leginkább illeszkedő fenntarthatósági program kidolgozása a közösségek területére. A fenntarthatóság minimális méretének meghatározása.

•      A helyi fenntarthatósági program megvalósítási feltételeinek tanulmányozása

A fenntarthatósági programok megvalósulásának feltétele, hogy az induló közösség egyre bővüljön, tagjaiban tudatosuljon a közös törekvések, célok, szükségessége illetve a helyi és magasabb szintű politika is befogadja (legalább részben) a programot és a feltételeket megteremtse hozzá.

Mindehhez a ismeretterjesztésre és a helyi döntéshozókkal aktív párbeszédre, bevonásukra van szükség . A széles körű ismeretterjesztést, kommunikációt, a közösségek törekvéseinek ismertté tételét a JNO segíti, a helyi szint támogatja, szükség esetén a helyieket felkészíti, az érdekérvényesítési törekvéseket pedig kívülről figyeli, szabályozási területen javaslatokat tesz.

3.      A fenntarthatóság előőrsei hazai hálózatának kialakítása

Összegyűjtjük mindazokat a hazai kezdeményezéseket, melyekről az 1. lépésben meghatározott fenntarthatósági sorvezető alapján kijelenthető, hogy figyelemre méltó lépéseket tettek a fenntarthatóság irányába. Egységes szempontrendszer alapján, de kevésbé mélyen, mint a kiválasztott mintaközösségeket áttekintjük törekvéseik lényegét és jellemzőit.

4.      Ajánlások kidolgozása

•      Jogszabályrendszer módosítása

A JNOB az egyes esetek alapján javaslatot tesz a helyi fenntarthatósági kezdeményezések kibontakozását gátló jogszabályok módosítására. Ennek egy előzetesét, a helyi piacok fejlesztését segítő jogszabály-módosítási csomagot civil szervezetek már elkezdték kidolgozni.

•      A fenntartható közösségek alakításához szükséges kézikönyv kidolgozása

A kutatás és a felmérések tapasztalatai alapján az 1. lépésben meghatározott „ideális” fenntartható közösség jellemzőit pontosítjuk, és

•      családi

•      közösségi

•      térségi

•      országos szinten

összefoglaljuk a fenntarthatóság irányában teendő lépéseket.

5.      Az eredmények sokszorozása

•      A JNOB a projekt állásáról és eredményeiről évente egyszer beszámol az Országggyűlésnek és a nyilvánosságnak jelentésében.

•      Honlapon mutatja be a fenntartható kezdeményezések hálózatát, főbb eredményeiket, az összegyűjtött tudástárat.

•      Évente legalább egy tanácskozást szervez a hálózat tagjainak a tapasztalatcsere érdekében.

•      A nyilvánosságot (különös tekintettel a helyi kezdeményezések területén) tájékoztatja a projektekhez kapcsolódó fontosabb eseményekről, történésekről.

•      Az ajánlásokból legalább az ombudsmani ciklus végéig (2013) elkészül a kézikönyv.

•      Amennyiben a projekt kapcsolódik az EU Sustainable Consumption programjához, akkor az EU-s partnerek által megkívánt összegzéseket készít.

2.2          További lehetséges parterek

A JNO kutatási és szervezési kapacitásai jelenleg nem elégségesek a tervezett mélységű munka elvégzéséhez, ezért külső partnerek bevonására van szükség, melyek pontosabb meghatározására később kerül sor, itt csak lehetséges körüket határozzuk meg:

A projektbe bevonható partnerek:

•        Magyar Tudományos Akadémia (ld. az MTA köztestületének szakmai programjait)

•        Közös Örökségünk Kutatócsoport (Lányi András)

•        Védegylet kutatói, illetve partnerszervezetei (Takács-Sánta András)

•        Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa

•        EU DG ENV – Sustainable Consumption and Production and Sustainable Industrial Policy Action Plan.

A lehetséges partnerekkel folytatott tárgyalások és a JNO rendelkezésére álló pénzügyi keret határozza meg, hogy a későbbiekben mely partnerekkel és milyen formában kötünk szerződést.

2.3          Elvárt eredmények

•        Létrejön, illetve bővül a fenntartható közösségek hálózata.

Meg kell jegyezni, hogy a fenntarthatósági kezdeményezések már eddig is keresték és tartották egymással a kapcsolatot. A JNOB projektje ehhez a folyamathoz azzal járulhat hozzá, hogy új kezdeményezéseket hoz a hálózatba, illetve új kapacitásokkal bővíti a kapcsolattartás lehetőségeit, ezáltal a fenntarthatósági kezdeményezések tapasztalatcseréjére új lehetőségek nyílnak.

•        Tanulás egymástól – a fenntarthatóság új területeinek megismerése.

Számos kezdeményezés vagy egy vagy kevés területre fókuszál. A közösségi fenntarthatóság dimenzióinak elvi és gyakorlati összegyűjtésével és felmutatásával a JNOB a különböző területeket egymás mellé helyezve alakíthatja ki az „ideális”, elvi fenntartható közösség modelljét, mely a fenntarthatóság minden dimenziójára tekintettel van. Ha ez az „ideális” közösség nem is valósulhat meg így, de a közösségek tanulhatnak egymástól jó ötleteket és módszereket, ezáltal pedig egyre több dimenzióban közelíthetik a fenntarthatóságot (pl. egy helyi gazdaságot fejlesztő kezdeményezés elkezdi zöldíteni a helyi oktatást vagy új közlekedési megoldásokkal csökkenti a helyi környezetterhelést).

•        A közösségek túlélésének és fejlődésének közvetlen segítése.

A gyakorlatban is működni fognak olyan helyi kezdeményezések, melyek a közösségek tagjainak és szűkebb környezetüknek esélyt nyújtanak a gazdasági és ökológiai válság súlyosabbá válásával. Rövid távon a járulékos hasznok (pl. energiatakarékosságból adódó költségcsökkenés vagy zajártalom csökkenése a közlekedés átszervezése miatt stb.) is vonzóak lehetnek. A hálózat kialakítása alkalmas lehet arra, hogy a közös pályázás segítségével, a JNOB védnökségével a helyi kezdeményezéseket többletforrásokhoz juttassuk saját törekvéseik kibontakoztatásához.

•        A nyilvánosság számára bemutatni, hogy a fenntartható modellek kialakítása nem lehetetlen és nem feltétlenül jár lemondással.

Sőt: új lehetőségeket és emberi kiteljesedést hozhat a közösség tagjainak. A sebezhető technológiai és bürokratikus, eseti problémakezelés helyett a közösségen belüli kölcsönös nagylelkűséggel (szolidaritás) és együttműködéssel próbáljuk a fejlődést biztosítani.

•        A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia gyakorlati megvalósításának elősegítése.

Az NFF Tanácsának tagja a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is. A projekttel közvetlenül tudja támogatni a Stratégia végrehajtására készülő program elkészítését.

2.4          Eddigi eredmények – a hálózat alapjai

A 2009. januárja óta elvégzett munka során számos hazai, fenntarthatóságra törekvő közösséggel vettük fel a kapcsolatot. Több közösségben interjúk készültek, melyek a működésüket, erősségeiket vizsgálták. Olyan kezdeményezéseket is vizsgálni kívánunk, melyek kudarcot vallottak célkitűzéseik elérésében, azonban példájuk mégis fontos lehet. Viszonylag kevés közösség indul azzal az elhatározással, hogy komplex életforma változtatást hajtanak végre, mégis a törekvéseik eredménye ez lehet. A kezdeményezések csoportosítása nehéz, az alábbiakban mégis teszünk erre egy próbát. Az dőlt betűvel kiemelt kezdeményezéseket alaposabban tanulmányoztuk.

Élőfalu Hálózat[5]

•         Gömörszőlős

•         Máriahalom

•         Agostyán

•         Galgahévíz

•         Somogyvámos, Krisna-völgy

•         Visnyeszéplak

•         Gyűrűfű

•         Drávafok

Élőfalvakhoz hasonló komplex életmódváltást tűztek ki célul

•         Bodrogköz – BOKARTISZ

•         Nagyszékely

•         MAG (Mintaként Alkalmazott Gondviselés), Gomba

•         Egyházasfalu

•         Hét

•         Bátor

Városi kezdeményezések

•         Szegedi Védegylet

•         Tettek Mezeje (Bp., IX. ker.)

Élelmiszer-önrendelkezést fókuszba állító közösségek

•         Szövetség az Élő Tiszáért

•         Nagykörű

•         Tarpa

•         Őrségi települések

•         Csiperke kör

•         Talentum Kör

•         Rozsály

További kezdeményezések

•         Tokaj-Hegyalja Fejlődéséért Szövetség

•         Klímabarát Települések Szövetsége

A lista folyamatosan bővül. A projekt következő szakaszában az azonosított közösségekkel munkaértekezlet során egyeztetjük az elvárásokat és a feladatokat.

2.5          A projekt koordinátora

A JNOI a programmal kapcsolatos észrevételeket a lanyi@obh.hu címen várja.