Vélemény
,,a telepengedély, illetve bejelentés alapján gyakorolható ipari és ipari szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól'' szóló kormányrendelet tervezetéhez

A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium rendkívül példamutatóan az alapos és minden érintett érdeket megfelelően értékelő jogi szabályozás kidolgozása érdekében lefolytatott széleskörű szakmai egyeztetéseket követően megalkotta a ,,telepengedély, illetve bejelentés alapján gyakorolható ipari és ipari szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól'' szóló kormányrendelet tervezetét (Tervezet).

Üdvözlendő és előremutató, hogy a Tervezet értelmében a jövőben is vizsgálni és védeni kell a telep környezetében élők szomszédjogi, birtokvédelmi értelemben vett nyugalmát, és az azt szükségtelenül zavaró tevékenységek nem engedélyezhetők. Rendkívül örvendetes, hogy a jogalkotó elismeri ezen szabály elméleti és gyakorlati jelentőségét. Nélkülözhetetlen ugyanakkor a zavaró körülmények vizsgálata valamennyi, így a bejelentéshez kötött tevékenység esetén, mégpedig az ipari övezetekben is az alább kifejtettek alapján.

Sajnálattal vettük továbbá tudomásul, hogy az általunk 2008. október 14-én, majd november 5-én az előzetesen elkészített munkaanyag (továbbiakban: Koncepció) kapcsán elkészített és a Minisztérium részére továbbított munkaanyagban kifejtetteket a megküldött Tervezet csak kis részben tükrözi.

Erre tekintettel a Tervezet szövegéhez kapcsolódó szükséges észrevételek megfogalmazásával egyidejűleg alapvetően megismételjük és továbbra is fenntartjuk korábbi álláspontunkat és észrevételeinket az alábbiak szerint.

1. A deregulációs törekvések célja

A koncepció megfogalmazásához mindenekelőtt az arra okot adó szándékokat és célokat kell áttekinteni.

A Kormány 2007-ben átfogó deregulációs program megvalósítását határozta el, amely a felesleges és indokolatlan jogi előírások kiiktatásával egy ügyfélközpontú és a jelenleginél színvonalasabb szabályozás megteremtését teszi lehetővé. A célok között szerepel az állampolgárok és a vállalkozások terheinek jelentős csökkentése, az ügyek intézésének megkönnyítése, az ügyfelek mozgásterének növelése, biztonságos eligazodásának elősegítése és költségeinek csökkentése.

A telepengedélyhez kötött tevékenységek felülvizsgálatát a belső piaci szolgáltatásokról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK számú irányelve (2006. december 12.) (továbbiakban: Irányelv) végrehajtásából eredő feladatokról szóló 2055/2008. (V. 9.) Korm. határozat, valamit az eljárások egyszerűsítésére és gyorsítására irányuló kormányzati programról szóló 1058/2008. (IX. 9.) Korm. határozat követelményei teszik szükségessé.

A Irányelv azt hivatott biztosítani, hogy a szolgáltatások ugyanolyan könnyen mozogjanak a tagállamok között, mint egy tagállamon belül.

Ennek érdekében az irányelv szerint biztosítani kell a szolgáltatók letelepedési szabadságát, valamint a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok elhárítását, valamint e két – a Szerződésben meghatározott – alapvető szabadság gyakorlásához szükséges jogbiztonság garantálását (Preambulum (5) bekezdés).

Az Irányelv ezzel egyidejűleg hangsúlyozza a közérdekű célok magas szintű védelmének elvét, és külön megemlíti a környezet védelmét, a közbiztonságot, a közegészséget és a munkajog rendelkezéseinek való megfelelést.

A fentiekből kitűnően szükséges felhívni a figyelmet, hogy a deregulációs program végrehajtása és a közösségi jogból eredő kötelezettségek teljesítése kettős célt szolgál: a vállalkozások akadályainak lebontását és ezzel szoros összhangban a közérdek és jogbiztonság magas szintű védelmét. A szabályozás eredményeként a közérdek már elért védelmének szintje nem csökkenhet.

A deregulációs célokból egyértelműen kiolvasható, hogy kizárólag az indokolatlan, felesleges, túlzottan bürokratikus szabályok elhagyását kell megoldani. Az ilyennek nem minősülő jogintézményeket – főként, ha azok valamely közérdek védelmét garantálják – nem szabad leépíteni.

Ennek értelmében nem mellőzhetők azon jogintézmények, jogi eszközök és rendelkezések, amelyek a lakosság, környezet, a közegészség, a tűz- és műszaki biztonság, valamint a munkavállalók védelmét biztosítják.

A jogi szabályozás kialakítása során hangsúlyozottan figyelembe kell venni, hogy ügyfélnek nem kizárólag a vállalkozási tevékenység folytatóját kell tekinteni, hanem mindazokat, akiknek jogát vagy jogos érdekét a tevékenység folytatása érinti, vagy érintheti. Ennek megfelelően alapvető követelmény, hogy a dereguláció során megvalósítandó célok, úgy mint az ügyfelek költségeinek, terheinek csökkentése, az ügyek intézésének megkönnyítése, a kiszámíthatóság, a jogbiztonság biztosítása nem csupán a vállalkozások, hanem egyidejűleg az állampolgárok, a lakosság számára is biztosítandó.

Külön kiemelendő a ,,bürokráciacsökkentő program'' céljai közül, hogy az ügyfelek széles körére kiterjedően jelentősen egyszerűsítik a jogi szabályozást és az eljárásokat (…) és olyan módon csökkentik az adminisztratív terheket, hogy az nem eredményez az eljáró hatóságoknál aránytalan mértékben meghaladó költségnövekedést.''

Nyilvánvalóan nem fogadható el a vállalkozások terheinek olyan módon való csökkentése, hogy azokat átterhelik a társadalomra. A telepengedélyezési eljárás garanciális, közérdeket védő rendelkezéseinek meggondolatlan kiiktatása egyértelműen növeli a hatásviselő lakosság környezeti, anyagi és egészségi terheit, a hatóságok és bíróságok leterheltségét, sőt a vállalkozásokat is további kellemetlenségekkel, költségekkel és egyéb terhekkel sújtja, hiszen óhatatlanul közigazgatási és polgári jogi jellegű eljárások fogják követni a telepengedélyezési eljárásokat.

Mindebből következően a közérdekek magas szintű védelme, a megelőzés, az elővigyázatosság és a szennyező fizet elvének egyidejű érvényre juttatásával kell áttekinteni a szabályozási tárgykört. Emellett különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a vállalkozáshoz fűződő alapjog korlátozását indokolhatja a tulajdonjoghoz, az egészséges környezethez, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog.

A megelőzés elvének érvényesítését biztosítja az engedélyezés mint jogi eszköz, valamint a hatályos jogszabály 7.§ (1) bekezdésében rögzített birtokvédelmi jellegű előírás.

2. A bejelentés jogintézménye indokolatlan visszalépés az engedélyezés eszközétől

a) Az Irányelv rendszerében értelmezve

A 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) 1. § (1) bekezdésében a jogalkotó a Rendelet mellékletében felsorolt tevékenységeket olyan tevékenységeknek minősíti, amelyek során egészségártalom, tűz- és robbanásveszély, vagy levegő-, víz-, talajszennyezés, zajhatás léphet fel. A Koncepció már nem fogalmazott ilyen egyértelműen, bár a rendelet céljaként szerepelt az egészségártalom, tűz- és robbanásveszély, levegő-, víz-, talajszennyezés, zajhatás megelőzése. Mindehhez képest igen erős és elfogadhatatlan visszalépést jelent, hogy a Tervezetben már preambulum szintjén sem jelenik meg a szabályozás célja, a védendő érdekek nevesítése.

Ettől függetlenül megállapítható, hogy a Tervezet mellékleteiben szereplő tevékenységek ugyanúgy egészségártalmat, levegő-, víz-, talajszennyezést, zajhatást okozhatnak, továbbá tűz- és robbanásveszélyesek, függetlenül attól, hogy azokat ipari területen vagy azon kívül végzik.

A Tervezet 1. sz. melléklete is számos olyan tevékenységet sorol fel, amelyek köztudottan számos szempontból jelentenek jelentős veszélyt, illetve terhelést a környezetükre és a munkavállalókra (bútorgyártás, gépjármű-javítás, kőmegmunkálás stb.).

Az Irányelv elismeri az olyan engedélyezési rendszerek létjogosultságát, amelyeket közérdeken alapuló kényszerítő indok támaszt alá. Az irányelv ilyen indoknak minősíti például a közegészséget, közbiztonságot és környezetvédelmet. Az egészségártalom, tűz- és robbanásveszély, levegő-, víz-, talajszennyezés, és zajhatás megelőzése a közegészségügy, közbiztonság és környezetvédelem céljait szolgálják, így közérdeken alapuló kényszerítő indokoknak tekinthetők. Ezek az indokok például a levegő- víz- és talajszennyezés esetében, továbbá a tűz- és robbanásveszély minden esetében, az egészségártalom és a zajhatás esetében pedig igen gyakran akkor is fennállnak, ha a mellékletben szereplő tevékenységeket ipari területen végzik, tehát a szolgáltatási irányelv nem támasztja alá az engedélyezési rendszer megszüntetését.

Az engedélyezési rendszerek létjogosultságának másik feltétele az Irányelv szerint az, hogy az engedélyezéssel kitűzött cél ne legyen megvalósítható kevésbé korlátozó intézkedés útján, különösen azért, mert az utólagos ellenőrzésre túl későn kerülne sor ahhoz, hogy valóban hatékony legyen. Esetünkben a kevésbé korlátozó intézkedés a bejelentési kötelezettség. Az egészségártalom, tűz- és robbanásveszély, levegő-, víz-, talajszennyezés és a már megtörtént zajhatás esetleges egészségügyi következményei utólagos ellenőrzéssel nem előzhetők meg és ez független attól, hogy a tevékenységet ipari területen vagy azon kívül végzik.

Az Irányelvből tehát nem következik olyan tevékenységek engedélyezési rendszerének bejelentési kötelezettségre váltása, amelyek az egészségre ártalmasak lehetnek, tűz és robbanásveszélyesek, levegő-, víz-, talajszennyezést vagy zajhatást okozhatnak.

Az Irányelv kiemeli, hogy az engedélyezésre vonatkozó szakasza (9. cikk) nem alkalmazható az engedélyezési rendszerek olyan elemeire, amelyeket közvetlenül vagy közvetetten más közösségi eszközök szabályoznak. Tehát nem szüntethető meg az engedélyezési rendszer olyan tevékenységek esetében, amelyek más EK jogi követelmény alapján engedélykötelesek.

b) További megfontolások

1. A környezeti hatásvizsgálati eljárással való összefüggés

Bizonyos tevékenységeknél csak a várható környezeti hatások felmérése és vizsgálata alapján lehet eldönteni, hogy az adott tevékenység környezeti hatásvizsgálat köteles-e, vagy a telepengedély rendjéről szóló jogszabály hatálya alá tartozik. Jelentős környezeti hatások esetén egy rendkívül részletes, minden körülményre kiterjedő, komplex és hosszadalmas előzetes engedélyezési eljárást kell lefolytatni (környezeti hatásvizsgálat). Ehhez képest abszurd, hogy az egyébként igen nagy, de a vonatkozó jogszabály alapján jelentősnek nem minősülő, attól éppen csak elmaradó hatással járó tevékenységek, egyszerű adminisztratív, tájékoztató jellegű kötelezettségteljesítés alapján végezhetők legyenek. (Ismeretes, hogy a hatásvizsgálat szükségességét bizonyos mennyiségi paraméterek alapján lehet megítélni, a hatásvizsgálati eljárás elkerülésére éppen ezért a kritériumot éppen el nem érő volument tervez a beruházó).

2. A megelőzést szolgáló jogintézmény helyett nem fogadható el az utólagos ellenőrzés

A megelőzés alapelvi szinten jelenik meg minden olyan szabályozási területen, ahol az esetlegesen bekövetkező károsodás aránytalanul nagyobb terhet ró a védendő értékekre és érdekekre, mint amilyen terhet a megelőzés jelent (környezetvédelem, munkavédelem, közegészség, műszaki biztonság stb.).

A szennyező fizet elv jegyében nem engedhető meg, hogy egy adott tevékenység folytatója a társadalomra hárítsa át magatartásának negatív hatásait, illetve költségeit, ezért már előre biztosítani kell, hogy a veszélyeket minimálisra csökkentse.

Mindezekhez képest nem fogadható el egy olyan szabályozás, amely a fenti érdekek védelmére nem biztosítja hatékonyan a kockázatok és veszélyek előre történő azonosításának és azok minimálisra csökkentésének lehetőségét, így általánosságban nem támogatható, hogy a kockázatokat jelentő, illetve negatív hatásokkal járó tevékenységek pusztán bejelentés alapján folytathatók legyenek. A fenti célok elérésére leginkább a tevékenység előzetes engedélyezése lehet alkalmas.

A tevékenység folytatójának érdekeit, és a kiszámíthatóság hiányában a jogbiztonságot is sérti, hogy a szakhatóságok csak utólag határozhatják meg a tevékenység folytatásának részletes feltételeit. Általános előírások hiányában a vállalkozás nem tudja, hogy mihez kell alkalmazkodnia, és az ellenőrzés során mire számíthat. Hosszú ideig tart mire lezajlik az összes szakhatósági ellenőrzés, azok eredménye előre nem kiszámítható. Az esetleges utólagos kötelezések aránytalan költségtöbbletet, pótlólagos beruházást eredményezhet. Az esetleges jogsértő működés lakosságot, környezetet stb. terhelő hatásai utóbb már nem reparálhatóak.

Különösen és ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy a Tervezet bejelentés-köteles tevékenység-listáján számtalan olyan tevékenység található, amelyek fokozott környezeti, műszaki és tűzbiztonsági kockázatokat rejtenek.

E tekintetben nem jelent megoldást az anyagi jogszabályi követelményekre való hivatkozás, hiszen a jogalkalmazási folyamat lényegi jellemzője, hogy a jogszabályok által előírt általános követelményeket számos tekintetben a konkrét ügy jellemzői szerint lehet csak alkalmazni, illetve a jogszabályok sok esetben mérlegelési lehetőséget adnak a hatóság számára. A pontos feltételeket jogkövető magatartás esetén is csak a szakhatóság képes meghatározni (ez az engedélyezés jogintézményének lényege.). Éppen ezért a bejelentés csak azon tevékenységek esetén fogadható el, ahol pontos, részletes és egyértelmű, egyedi körülményektől független általános előírások fogalmazhatók meg egységesen valamennyi tevékenység vonatkozásában. A bejelentést követő utólagos ellenőrzés során ugyanis - a jogbiztonság elvéből következően - kizárólag ezek a mindenki számára ismert, előre rögzített követelmények kérhetők számon. A ma telepengedély-köteles tevékenységek nagy többsége nem tartozik ebbe a körbe.

Az elővigyázatosság környezetjogi elve, a megelőzés általános jogelve, a jogbiztonság, és a jogorvoslathoz való jog sérül azáltal, hogy a tevékenység megkezdését követően van csak lehetőség a kockázatok és veszélyek, lehetséges hatások azonosítására és a szükséges intézkedések megtételére.

3. A hatóságoknak többletterhet jelent az ellenőrzési kötelezettség

A környezetvédelmi hatósági rendszer jelenleg is képtelen megfelelően ellátni ellenőrzési kötelezettségeit. (Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa több jelentésében rámutatott, hogy a környezetvédelmi hatóságok a színvonalas hatósági ellenőrzés követelményének nem tudnak eleget tenni.) A jövőben további – a mai szervezeti feltételek mellett elviselhetetlen – terhet jelentő kötelezettség teljesíthetetlen. Mindezek ismeretében elfogadhatatlan, hogy a tevékenység a bejelentés alapján megkezdhető, és a 30 napos határidő elmulasztásához semmiféle jogkövetkezményt nem fűz a Tervezet. Az ellenőrzési kötelezettség így – kikényszeríthetőség hiányában – a gyakorlatban várhatóan érvényesülés nélküli rendelkezés lesz.

4. A telepengedély funkciója, jelentősége

A jogintézmény célja a környezetet, lakosságot és a munkavállalókat terhelő zavaró hatások, valamint a biztonsági kockázatok minimálisra csökkentése, illetve kizárása. Jellege szerint tehát feltáró (kockázatok és hatások azonosítása) és megelőző (intézkedések előírása az előbbiek kizárására, illetve csökkentésére). Ágazatilag komplex eljárásnak tekintendő, amely egyaránt figyelembe vesz közegészségügyi, munkavédelmi, környezetvédelmi, biztonsági (tűz és robbanásveszély, polgári védelmi, kémiai biztonság), lakossági és adott esetben egyéb szempontokat is (pl. termőföldvédelmi, mezőgazdasági, örökségvédelmi). Egyedülállóan biztosítja valamennyi hatás és veszély egyidejű értékelését. Ennek jegyében alkalmas a tevékenység végzéséhez közvetlenül kapcsolódó műveletek környezeti és zavaró, veszélyt hordozó jellemzőinek feltárására is. Így indokoltnak tartjuk a szabályozás kibővítését a telephelyhez kapcsolódó szállítási és gépjárműtárolási tevékenységek kötelező vizsgálatára.

5. A telepengedély összefüggése más jogi szabályozási területekkel

A telepengedély és más jogintézmények szerves kapcsolódásának három fokozata állapítható meg.

1. A telepengedély megléte egy további engedélyezési eljárás elindításának feltétele (pl. 1996. évi XLVIII. törvény a közraktározásról, 112/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról)

2. A telepengedély által feleslegessé válik valamely további engedély típus beszerzése (pl. 155/2003. (X. 1.) Korm. rendelet a polgári célú pirotechnikai tevékenységek felügyeletéről, 156/2002. (VII. 11.) Korm. rendelet a növényvédő szerek kis- és nagykereskedelmi forgalmazásának részletes szabályairól).

3. A jogalkotó a telepengedély kifejezést arra használja, hogy azzal egy bizonyos sajátossággal bíró tevékenység kört kijelöljön (1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről, 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról).

Az első két esetkörben a telepengedélyezési eljárások megszüntetése vagy lényeges jogszabályelemek (pl. a birtokvédelmi jellegű szabály) elhagyása az ágazati jogalkotókat annak átgondolására kényszeríti, hogy a telepengedély megléte által biztosított és könnyen ellenőrizhető tartalmi követelmények pótlására milyen új eljárást, eljárás elemeket kell bevezetni. Szintén részletes felülvizsgálat alá kell vonni a harmadik csoportba tartozó jogszabályokat.

Mivel a magyar jogba a telepengedély jogintézménye szervesen beilleszkedett, a telepengedélyezési eljárás megszüntetése vagy lényeges elemeinek eltörlése meglehetős zavarokat okozhat a kapcsolódó jogterületeken, azok meglehetősen bonyolulttá, a kapcsolódó eljárások pedig bürokratikusabbá válhatnak. Mindez több mint egy tucatnyi jogszabály aprólékos, körültekintő módosítását követeli meg.

Mindezek folytán a Tervezet erős visszalépést jelent a környezet-, egészség-, tűz-, stb. védelmi szabályozás terén, ezért aggályos a közösségi jogi és alkotmányos követelmények teljesülése (az állam által biztosítandó szervezeti garanciák terén való visszalépés az egészséges környezethez való jog sérelmét jelenti, ahogyan arra az Alkotmánybíróság 28/1994. AB. sz. határozatában és az azt követő hasonló tárgyú határozataiban rámutatott).

3. A bejelentés intézményének eljárásjogi szabályozásának hiányosságai

Fentieken túlmenően a Tervezet alábbi hiányosságait észleltük:

a) A határozathozatal szükségessége a bejelentést követően

Elsődleges és alapvető kifogás a Tervezettel szemben, hogy a bejelentés, illetve az azt követő nyilvántartásba-vétel az 5. § (2) bekezdéséből és az egyéb rendelkezésekből következően pusztán egy adminisztratív intézkedés, vagyis arról a jegyző nem hoz határozatot, és eljárásáról az ügyfeleket sem értesíti.

Ezen eljárás ugyanakkor a Ket. 12. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakból következően közigazgatási hatósági ügynek minősül, így azt a Ket. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell lefolytatni. A Tervezet szabályai nem állnak összhangban a Ket-tel, sértik a társadalmi részvétel elvét, és az abból fakadó ügyféli jogosítványokat, illetve kizárják a jogorvoslathoz való jog gyakorlását.

Rendkívül aggasztó, hogy a Minisztérium a határozathozatalt illetően az általunk korábban megfogalmazott észrevételt követően az adatváltozás átvezetése kapcsán is mellőzte a határozathozatal kötelezettségét.

A Tervezet rendelkezései alapján az egyébként ügyfélnek minősülő személyek nem gyakorolhatják jogaikat, és a különböző érdekek teljes negligálásával lehet megkezdeni egy bejelentés köteles ipari tevékenységet. Bízunk benne, hogy a jogalkotót nem a társadalmi részvétel, és az Alkotmányban biztosított egészséges környezethez és jogorvoslathoz való alapvető jogok teljes kizárásának szándéka vezette a szabályozás során. E tekintetben ugyanis félő, hogy a Tervezet nem felel meg az alkotmányos követelményeknek.

Kérdéses továbbá, hogy a bejelentés megtörténtét a 3. § (1) bekezdés alapján miként lehet igazolni. Ezt a problémát is megfelelően rendezi, ha a bejelentés és nyilvántartásba vétel tárgyában határozatot kell hozni.

Minderre tekintettel rögzíteni szükséges, hogy a jegyző határozatot köteles hozni a bejelentés, illetve a nyilvántartásba való bejegyzés tárgyában.

b) A bejelentés és a tevékenység megkezdése közötti időköz meghatározása

Ugyancsak indokolt meghatározni, hogy a tevékenység megkezdését megelőzően milyen időköz megtartásával kell a tevékenységet bejelenteni (a bejelentéssel kapcsolatos jogorvoslatra rendelkezésre álló határidő, azaz az érintettek tudomásszerzésére és a jogorvoslat megfontolására szolgáló időtartamok összegzéséből eredően legkevesebb 20 nap).

d) A jegyzői jogkör részletes szabályozása

Nem tartalmaz a Tervezet arra sem rendelkezést, hogy a bejelentés alapján mit tehet a jegyző, illetve, hogy elutasítható-e a bejelentés, vagy megtiltható-e a tevékenység megkezdése, és ha igen, akkor mi alapján. Aligha képzelhető el olyan tevékenység, amely bárhol, bármilyen körülmények között és mellett folytatható.

Hiánya a szabályozásnak, hogy a jegyző nem határozhat meg feltételeket már a tevékenység megkezdését megelőzően, csak a 9. § (1) bekezdés alapján utólagosan.

Összefoglalva megállapítható, hogy a bejelentés jogintézménye a Tervezetben nem kellően kimunkált, továbbá több tekintetben normakollíziót és egyes alapjogok (jogorvoslathoz való jog, egészséges környezethez való jog) sérelmének veszélyét jelenti, ezért semmiképpen nem elfogadható.

4. Az ügyféli jogok sérelme

A helyszíni szemléről szóló értesítésre, valamint a telepengedély megadásáról rendelkező határozat közlésére vonatkozó szabályok továbbra sem felelnek meg Ket. ügyfélfogalmának. A szabályozás során kitűnő lehetőség nyílik ezen rendelkezések javítására, így a jelenlegi helytelen jogalkalmazási gyakorlat fejlesztésére – miszerint a hatóságok gyakran csak a közvetlen szomszédokat tekintik ügyfélnek. Elengedhetetlen annak egyértelmű rögzítése, hogy a telepengedélyezési eljárásban is a Ket. ügyfélfogalma irányadó, így abba mindenkit be kell vonni, akinek jogát, vagy jogos érdekét (stb.) az ügy érinti.

5. Az övezeti kérdések szabályozása

Az ipari területen folytatott tevékenység is hatással van a környezetre, műszaki biztonsági és egyéb kockázatokat hordoz, érinti a környező ingatlanok tulajdonosainak, használóinak érdekeit. Az OTÉK 20. § (5) bekezdése alapján ipari területen el lehet helyezni ,,kiszolgáló'' lakásokat, továbbá egyházi, oktatási, egészségügyi és szociális épületeket is, illetve a telep környezetében egyéb ipari vagy más tevékenységek is végezhetők. Az ő érdekeik és jogaik védelmét a Tervezet az Alkotmánnyal és a Ket-tel ellentétben nem biztosítja.

A Tervezet továbbá nem kínál megoldást, sőt kifejezetten megteremti azon konfliktusok és súlyos jogsérelmek kialakulásának lehetőségét, amelyek az övezeti határhoz közel eső, vagy a határon egyébként túlnyúló hatásterületű ipari tevékenységek, és a szomszédos lakóövezet ingatlantulajdonosai között merülnek fel. Hiába helyezkedik el a telep ipari övezetben – és ezáltal engedély nélkül folytatható azon zavaró hatású tevékenység - ha mindössze néhány méter választja el a legközelebbi lakóházaktól, avagy a hatásterülete nagyobb kiterjedésű.

5. A kérelemmel szemben támasztott követelmények hiányosságai

A Tervezet alapján a bejelentés, illetve az engedély iránti kérelem egyáltalán nem tartalmaz adatokat a telep műszaki jellemzőire. Ezek nélkül azonban lehetetlen megítélni a telep várható hatásait és a jogszabályi követelményeknek való megfelelést, továbbá intézkedéseket, szakhatósági feltételeket előírni. Mindez a hatóság, illetve a szakhatóságok tényállás-tisztázási kötelezettségét, és a hiánypótlási eljárások (ennek hiányában a megalapozatlan határozatok) számát növeli, amely összességében jelentősen nagyobb terhet ró mind az ügyfélre, mind pedig az eljáró (szak)hatóságra.

Nem támogatható továbbá a hatályos rendelet 3. § (5) bekezdésében foglalt szabály elhagyása. A települési szennyvíztisztítók működését nehezítik, gyakran lehetetlenné is teszik, ezáltal további súlyos környezeti problémákat idéznek elő a csatornahálózatba előtisztítás nélkül bebocsátott technológiai szennyvizek. A probléma jelentősége folytán mindenképpen indokolt a telepengedélyezés során külön is előírni az előtisztító szükségességének vizsgálatát.

6. A környezetvédelmi szakhatóság hatáskörének indokolatlan szűkítése

Az ipari tevékenységek nem csak hulladékgazdálkodási szempontból jelentenek terhelést, illetve kockázatot a környezetre, hanem levegő-, vízminőség- és zaj- rezgés, valamint talajvédelmi szempontból is. Erre figyelemmel elfogadhatatlan, hogy a Tervezet kizárólag a hulladékgazdálkodási kérdésekben biztosít szakhatósági jogkört a felügyelőségeknek.

7. Az építésügyi szakhatóság eljárásának hiánya

Az építésügyi szakhatóság részvétele hiányában a tényállás nem tisztázható abból a szempontból, hogy a telep építményei műszaki (elsősorban statikai és zajszigetelési) tekintetben megfelelőek-e. Egyebek közt a nyílászárók és a határoló falak vizsgálata nélkülözhetetlen e tekintetben.

8. A szankciók elégtelen volta

Örvendetes, hogy a Tervezet már egyértelműen kimondja a telepengedély, illetve bejelentés nélkül folytatott tevékenység megtiltásának kötelezettségét. Elengedhetetlennek tartjuk azonban annak kimondását, hogy a határozattal szembeni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya.

Továbbra is elégtelen azonban a szabályozás az egyéb szankciók alkalmazásának eljárását tekintve. Figyelemmel arra, hogy minderre a hatóság által is megállapítottan jogszabálysértő magatartással szemben kerülhet sor, nem engedhető meg a hatósági fellépés ilyen gyenge szabályozása. A Tervezet indokolatlanul csak a felszólítást követően teszi lehetővé a jogkövetkezmények (felfüggesztés, korlátozás, tiltás) – diszkrecionális - alkalmazását, továbbá nem rögzíti a ,,felszólítás'' normatív tartalmát és eljárási jogi jellegét (legfeljebb ,,kötelezésről'' lehetne szó), és nem határoz meg maximális teljesítési határidőt. Mindez parttalanná teszi a jegyző eljárását, és jogszabályi lehetőséget biztosít a hatóságok erély nélküli fellépésére a jogsértésekkel szemben.

9. Normakollízió

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Tervezet a telepengedélyezési eljárásban részt vevő szakhatóságok eljárásának idejét 15 napra csökkenti le minden szakhatóság vonatkozásában, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet szerint a környezetvédelmi, valamint a természetvédelmi szakhatóság a szakhatósági állásfoglalását a megkeresés beérkezését követő 30 napon belül köteles megadni.

10. Bizonytalan jogi szabályozás

Nem értelmezhető, hogy mit jelent a 9. § (5) bekezdésben említett ,,tevékenység-változás''. Kérdéses, hogy ilyennek minősül-e a volumen változása (csökkenése, növekedése), tevékenységi kör elhagyása, újabb felvétele, vagy csak egy tevékenységi kör helyett egy másik megkezdése.

Kezdeményezzük, hogy a szabályozás eredményeként a tevékenység volumenének jelentős növelése is engedély-köteles legyen.

11.A kapcsolódó műveletek szabályozása

A Tervezet kiegészítését tatjuk szükségesnek a tekintetben, hogy vizsgálni szükséges a telepen folytatott tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó műveleteket is, elsődlegesen a rendkívül nagy környezetterhelést jelentő be- és kiszállítást. Ez önmagában is nagy terhelést jelenthet a lakókörnyezetre, ha maga a telep ipari övezetben is van.

12. Költségvetési vonzatok

A szabályozás hatálybalépésével költségnövekedést eredményezhetnek a következő tényezők:

A hatáskör kistérségi jegyzőhöz való telepítésével nőnek az ügyintézés költségei, főleg a helyszíni kiszállások kapcsán.

A szakhatóságok kötelező helyszíni hatósági ellenőrzése ezen szakhatóságok költségeit fogja növelni, hiszen eddig tipikusan az iratok alapján adták meg szakhatósági állásfoglalásukat.

Kérdéses, hogy milyen illetékfizetési kötelezettség kapcsolódik a bejelentés jogintézményéhez.

Budapest, 2008. december 4.

dr. Fülöp Sándor