A környezetbe való beavatkozással járó beruházások
engedélyezési problémái a közösségi jogban

2010. január 11-én került megrendezésre a „A környezetbe való beavatkozással járó beruházások engedélyezési problémái a közösségi jogban” című szeminárium a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodájának és a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének szervezésében

A program

Előadások és Felkért hozzászólások

1. előadás. (letöltés) : Az uniós környezetvédelmi jog alkalmazása;
Dr. Somssich Réka (ELTE Állam-és Jogtudományi Kar)

Az előadás a hatóságoknak az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos eljárási dilemmáit tekinti át vázlatosan az Európai Bíróság legutóbbi joggyakorlatára tekintettel. Kitér ezen felül a környezetvédelmi uniós jog sajátosságaira, és ennek során a hatóságokat terhelő kötelezettségekre. A bírói jogalkalmazás tekintetében az azonos tárgykörben indult előzetes döntéshozatali eljárások és kötelezettségszegési eljárások sajátos kapcsolatát mutatja be.

Felkért hozzászólás
A Kühne-Heintz ügyben az Európai Bíróság ugyan nem teszi kötelezővé a jogerős közigazgatási határozatok ismételt felülvizsgálatát ilyen tartalmú nemzeti jogi szabályozás nélkül, de az első lépést megtette ebbe az irányba.
A döntés eltérő szabályozási környezetbe helyezi a különböző uniós országbeli személyeket, hiszen a nemzeti jogi szabályozástól teszi függővé a jogérvényesítési lehetőségeket, ha az Európai Bíróság ítéletével ellentétes a jogerős nemzeti bírósági döntés.
Magyarországon egységes a bírósági gyakorlat abban, hogy jogkérdésben nincs helye perújításnak, tehát perújítási eljárásban nem vehető figyelembe egy Európai Bíróság által azonos témában hozott ítélet.

Dr. Sugár Tamás, bíró

2. előadás (letöltés) : Az EU környezetvédelmi jogának végrehajtása: Az Európai Bizottság és a nemzeti bíróságok szerepe;
Dr. Koller Péter (Európai Bizottság)

Az előadás fő célja az volt, hogy rövid áttekintést adjon az EU környezetvédelmi jogszabályainak való megfelelés biztosításának két lehetséges útjáról, nevezetesen az Európai Bizottság szerepéről és a Bizottság által folytatott kötelezettségszegési (jogsértési) eljárásokról, valamint a nemzeti bíróságok feladatáról, jogalkalmazásáról. A magunk részéről azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a nemzeti bíróságoknak kiemelkedő szerepük van az uniós környezetvédelmi jog megfelelő alkalmazásának, végrehajtásának biztosításában, abban hogy az nemzeti szinten megfelelően érvényesüljön. Ezt a kiemelkedő szerepet támasztják alá az uniós jognak az Európai Bíróság jogértelmező tevékenysége során kifejlesztett legfontosabb alapelvei, mint az uniós jog elsőbbsége és a közvetlen hatály koncepciója, valamint az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének lehetősége. Hangsúlyoznám azt is, hogy a Bizottság szoros kapcsolatokat ápol a bírákat tömörítő európai hálózatokkal, annak érdekében, hogy egymás tapasztalataiból kölcsönösen tanulva elősegítsük az EU környezetvédelmi jog hatékonyabb végrehajtását.

Felkért hozzászólás
Az előadás sok új információt adott számomra az Európai Bizottság munkájáról, eljárásáról. Az előadó a könnyebb áttekintés érdekében statisztikai táblázatokat is készített. Az egyik táblázatból az állapítható meg, hogy 2009-ig Magyarországgal szemben csak 11 kötelezettségszegési eljárás indult, míg néhány tagállam estében ez a szám 40 fölötti. A kérdésem az, hogy ez azt jelenti, hogy Magyarország jól áll a környezetvédelmi jog területén, és nincs szükség mulasztás miatti eljárásra, vagy esetleg mással indokolható? Egyáltalán az eljárást kik kezdeményezik, és a Bizottság honnan szerez tudomást az esetleges mulasztásról?

Dr. Vándor Zsuzsa, bíró
(megj.: A folyamatban lévő ügyek száma 11, az összes indult ügy 30-40 Magyarország esetében)

3. előadás (letöltés) : A környezeti hatásvizsgálat kritikus mérlegelési kérdései;
dr. Bérczi Anna(JNOB)

Az előadás a hatóságoknak és a bíróságoknak a környezeti hatásvizsgálat uniós jogi szabályainak alkalmazásával kapcsolatos eljárási dilemmáit tekinti át vázlatosan az Európai Unió Bíróságának legutóbbi joggyakorlatára tekintettel.
Kitér ezen felül a környezetvédelmi hatásvizsgálat uniós jogi szabályozásának céljára, alkalmazásának hatályára, és az ezzel kapcsolatban felmerülő kritikus mérlegelési kérdésekre, az Európai Uniós Bíróságának elveire, és az ezeken alapuló, tagállamokat terhelő kötelezettségekre (irányelvvel összhangban történő jogértelmezés, közösségi jog elsőbbsége alapján a nemzeti jog félre tétele).

4. előadás (letöltés) : A Natura 2000 területekhez kapcsolódó eljárások kritikus mérlegelési kérdései;
Ambrusné dr. Tóth Éva(JNOB)

Az előadás a Natura 2000 területekhez kapcsolódó eljárások azon pontjait vette számba, amelyek problémát okozhatnak a hatóságok és bíróságok számára. Az Európai Közösségek Bíróságának esetjoga tükrében elemezte, hogy mikor szükséges a hatásbecslési eljárást elvégezni, és milyen feltételek esetén lehet engedélyezni a Natura 2000 területekre kedvezőtlen hatást gyakorló terveket, beruházásokat.

Felkért hozzászólás
A konferencia egészén jellemzően használt fogalom volt a mérlegelés fogalma. Míg a konferencia elején – pl.: a Kühne-eset kapcsán – az előadó még „jogalkotói mérlegelésről” beszélt, addig a konferencia végére a konkrét tárgykörök (pl.: Natura 2000) tekintetében a fogalomhasználat átfordult és elsősorban „jogalkalmazói mérlegelésről” volt szó.
Megítélésem szerint az a kérdés, hogy a nemzeti jogot, vagy egy közvetlen hatályú közösségi irányelvet kell-e a konkrét ügyben alkalmazni, hatósági jogalkalmazói mérlegelés tárgya nem lehet. Ez a mérlegelésnek egy új – a magyar jogdogmatikában nem ismert – dimenziója. A közösségi jogi értelemben vett bíróságoknak van csak joga az irányelvbe ütköző nemzeti szabályt „félre tenni”, de ez nem mérlegelés, hanem a bíróságoknak egy új önálló jogköre, amely lehetővé teszi, hogy a közösségi jog és nemzeti jog ütközése esetén a nemzeti jogot – ahogy az AB a jogforrások hierarchia megsértése esetén a törvénybe ütköző pl. önkormányzati rendeletet megsemmisítheti – félreteheti. Természetesen az AB absztrakt normakontrollja több, mivel általános „orga omnes” hatályú, míg a bíróság döntése csak a konkrét ügyre hat ki, és a jogalkotó feladata a nemzeti jogot a közösségi joggal összhangba hozni (jogalkotói mérlegeléssel új szabályokat hozni), a jogalkalmazó hatóság – a bírói döntés ismeretében sem – tud eltérni a nemzeti jogszabálytól.
Persze feltehetjük a kérdést, hogy mi van akkor, ha ez a „jogalkotói mérlegelés” mégis átcsúszik a hatósághoz.
Noha ez az eljárás sérti a nemzeti jogot, de a bíró helyben fogja hagyni az ilyen hatósági döntést. Ugyanakkor kérdés, hogy mi történik, ha a felperes nem az ügy érdemét, hanem azt vitatja, hogy eljárásjogilag hibás a döntés, az irányelvet hatóság közvetlenül nem alkalmazhatta volna. Valószínűleg ebben az esetben is a bíróság a hatóság döntését nem helyezik hatályon kívül, hiszen az eljárási jogsértés az ügy érdemére nem hatott ki.

Látni kell azonban, hogy a hatósági ügyintézőnek – néha még a bíróknak is – túl nagy falat egy ilyen bonyolult – ráadásul a hatósági önkényre is komoly lehetőséget nyújtó – döntés meghozatala. Ilyesmit hatósági ügyintézőtől nem lehet elvárni, és még a legelhivatottabbak sem valószínű, hogy az aktivizmus eme szélsőséges útjára tévednének önmaguktól. Ezért hibáztatni őket nem lehet.

Ilyen helyzet csak akkor fordulhat elő, ha van kellő politikai akarat, amely azt tűzi ki célul, hogy a hatósági jogalkalmazók így járjanak el. Viszont ha van politikai akarat, akkor nem egyszerűbb a jogszabályt módosítani?

dr. Kovács András, bíró